A karácsony mindig különleges időszak. Ránk törnek az emlékek, az érzések. Persze ezek vegyesek, és nem mindenki ugyanarra gondol. De valahol mindig benne van a HIT és a REMÉNY.

Volt egy karácsonyfa talpunk. Ez még a nyolcvanas években, de jó eséllyel már előttem is létezett. Két vastag és tömör fa, keresztbe rakva, középen lyukkal. A felülete nem volt túl szép, ezért minden évben volt valamilyen próbálkozás szépíteni. Papírral bevonni, lefesteni, lakkozni, "arannyal" bevonni. Az anyaga, a felületi kezelése, a sokszoros ragasztás vagy akármi miatt viszont ezek a kísérletek mindig kudarcba fulladtak. De legalább egyre csúnyább lett. Viszont volt, nem kellett újat keresni, fabrikálni, és ahogy vittük magunkkal, mint egy keresztet. Az ...

 Még friss, ropogós, és - ha nem lennének ilyen hűvösek a reggelek -, meleg is lehetne a kiadvány. Az eredeti tervhez képest komoly csúszással, de megérkezett a magyar Zorro második része. Megérte ennyit várni rá?

 Az első számban egy nagyon korrekt bevezetést kaptunk a "mi" Zorrónk világába, egy nagyon jól felépített történetben, amit remekül támogattak a fantasztikus rajzok, és a remekül megválasztott színek is. A második rész pontosan ott folytatódik, ahol az előző véget ért. Olyannyira, hogy az első oldalon visszaköszönnek a záróképek. Nem csak az azóta eltelt idő miatt, hanem egyébként is könnyebb visszatérni a történethez így, nagyon jó ötlet! Gyakran utazgatunk majd idők és helyszínek között, így fog "lassan" ...

 Valiant magyarul. Most már ilyen is van. "- Végre!", mondhatnám. De mondom is? Annyira jó ez a Valiant? Kell ez nekünk?

 Mi is ez a Valiant? (Még egy kérdés, már csak ez hiányzott...) A cég alapításának harmincadik évfordulóját éljük, tehát 1989-ben hozta létre Jim Shooter - volt Marveles főszerkesztő -, illetve egy Steven Massarsky nevű üzletember. Öt évvel később a Valiant Comics kiadót felvásárolta az Acclaim Entertainment (igen, a játékszoftveres), amely 2004-ben csődbe ment. A következő évben a céget újraindították, a Valiant Entertainment részeként. 2018-ban pedig a kínai DMG Entertainment bekebelezte a Valiant Entertainmentet. Nna, ez a pénzügy.

 1991-ben adták ki az első képregényüket, majd még egy sor másikat is. ...

 Szép, ötletes, varázslatos, mesés! Lehetne ez egy extrém rövidségű bejegyzés. De nem lesz az!

 Eredetileg webcomic-ként indult, majd a román HAC! (Harap Alb Continuă - Fehér Szerecsen folytatódik!) 20-26 számaiban jelent meg nyomtatott formában. Harap Alb, magyar fordításban Fehér szerecsen, 1877-ben került publikálásra, Ion Creangă írásaként. Klasszikus és kultikus mese, rengeteg szimbolikus elemmel, így a HAC! képregényújság profilja eléggé egyértelmű: klasszikus meséket dolgoznak fel - legyen az folytatás, újragondolás vagy akár előzmény -, beleszőve egyéb ismert legendákat, történeteket, történelmi eseményeket. A sorozat a 38. számmal lezárásra került.

 A szerző: Maria Surducan (ejtsd: Szurdukán)
 Kolozsváron ...

Nem írtam még a Maximum Bonelli sorozatról, pedig ez már a hatodik kötete. Vagy az elsővel kell kezdeni, vagy bármelyikkel. Utóbbi opció él.

A Bonelli kiadó kiadványai nagyon jó receptekkel működnek: fogj pár ismert karaktert, gyúrd össze a tulajdonságaikat, nevezd át őket. Persze ez nem csak ennyi, mert a sztorik már egyedi megvalósítások, de mindig lesz egy olyan érzés, hogy "ezt a fickót már láttam valahol". Ezt csak fokozza bizonyos szereplők alliterált neve, ahogy azt a Marvelnél megszoktuk: Dylan Dog, Nathan Never vagy Martin Mystère. Jelen kötet hősének teljes nevét megtöri egy Jacques, ami természetes, ha egy New York-i lakosról van szó...

1982-ben született meg ez a karakter, Indiana Jones és Az elveszett frigyláda fosztogatói ...

  Nehéz úgy mesélni róla, hogy nem lövök le semmit. Főleg úgy, hogy nagyon vártam ezt a képregényt, és nálam dobogós az idei magyar megjelenések közt. Nagyjából négy év munka van benne a két szerző/alkotó/rajzoló részéről, és ha nem is azóta, de jó ideje követtem és figyeltem, hogy merre alakul a dolog.

 Már a borító is nagyon ütős, nem csak a grafika, hanem a megjelenés miatt is. A maszk külön fényes felületet kapott, amitől nagyon látványos és profi az egész. Sőt, a képregény színvilágába is belekóstolhatunk már így is, azonnal érezhető a komor hangulat. Lapozgatva: A rajzok és a színek abszolút átadják azt a hangulatot, amire számít az ember. Nagyon jó megoldás, hogy a múltba visszatekintő oldalak más ...

 1996 májusában a Soundgarden kiadott egy lemezt. Addigra engem már bőven "megfertőzött" a rock és metal világa. Akkoriban még éjszakai rádióműsorokban vadásztuk a friss megjelenéseket, vagy a magazinok mellékleteiről hallhattuk az első single-ket. Ahogy a keleti blokkban szinte mindenki, rádióból felvett, vagy másolt kazetták másolatát hallgattuk. Az eredeti kazetta sokszor csak egy legenda volt. Bár láttunk olyat, de az árából öt-hat "rendeset" tudtunk venni. Ezek olyannyira voltak "rendesek", hogy a "szaküzletben" átlapoztad a katalógust, majd pár napon belül elkészítették, akár saját hordozóra, akár az általuk árusítottra. De egy baráti körben csak egy valaki szánta rá az összeget, a többiek megoldották. Nna... Sok szóval ...

 Elég sokan hallottak már Zorróról. Itthon leginkább az 1957-1959 között készült Disney-sorozatot ismerjük, ami a vasárnapi mesedélután (vagyis "Walt Disney bemutatja") részeként sokunk fantáziáját megmozgatta. Vagy legalábbis sokszor megmosolyogtuk Garcia őrmester kedves bénázásait, vagy Bernardo megmozdulásait. Aztán 1998-ban jött még egy mozifilm ("The Mask of Zorro" - "Zorro álarca"), Antonio Banderas főszereplésével. 2005-ben ismét felvette a maszkot a - felejthető - "Zorro legendája" ("The Legend of Zorro") című filmben. Azóta: szinte semmi.

 Az én első találkozásom Zorróval még ezek előtt volt. 1975-ben Alain Delon volt Zorro, én ezt a filmet láttam először a nyolcvanas évek elején, többször is. Utána nagyon sokáig ...

 1989 tavasza van, 10 éves vagyok. Egy szomszédos diktatúra biztonságában élek, elvileg gondtalanul. Sejtek dolgokat, de nem tartozik rám. Lyukasóra, "gyere velem haza, mutatok valamit", két sarokra lakik, még szép. Rohanunk, lemezjátszót beüzemel, egy kupac aljáról előhúz egy bakelitet, a borítója fura, de most nem érdekel. Az Államokból csempészték be, fél éve úton volt, most már itt serceg. "De ez titok, senkinek, esküdj!"

 Csak az első oldalt sikerült meghallgatni, idő híján. "Majd máskor!" Persze a máskor nem jött el, mindig fontosabb dolgunk volt. Gyerekek voltunk, sosem volt elég időnk. De ez is elég volt, mert sokkal több volt, mint amit addigi életemben hallottam. Most már tudtam, mit jelent az a felfirkált szó a narancssárga ...

 Más naplóját, levelezését elolvasni bunkóság, bűn. A szerelmeslevélről nem is beszélve. Mégis megteszem, elég gyakran. Volt olyan, hogy hetente többször is. Ilyen a közszereplők és a szuperhősök élete, mindenki részleteket szeretne megtudni. Minél intimebb, annál jobb.

 Néha jó egyet vissza is lépni, a múltat és a történéseket áttekinteni, vagy akár külső szemlélőként látni. Egy napló nagyon jó lehet erre a célra. Vagy egy levél, egy barátnak, egy ismerősnek, egy szerelemnek. Még akkor is, ha az a szerelem él, de a címzett már nem. Attól még nem lesz könnyebb neki írni, sőt. Igaz, benne van az a biztonság, hogy nem olvassa el, nem lesz miért szégyenkezni, pironkodni. Ezt teszi Matt is, barátja, Foggy tanácsára hallgatva. ...