2019. júl 29.

Vízitündér 1.

írta: Kalmár Tibi

Szép, ötletes, varázslatos, mesés! Lehetne ez egy extrém rövidségű bejegyzés. De nem lesz az!

Eredetileg webcomic-ként indult, majd a román HAC! (Harap Alb Continuă - Fehér Szerecsen folytatódik!) 20-26 számaiban jelent meg nyomtatott formában. Harap Alb, magyar fordításban Fehér szerecsen, 1877-ben került publikálásra, Ion Creangă írásaként. Klasszikus és kultikus mese, rengeteg szimbolikus elemmel, így a HAC! képregényújság profilja eléggé egyértelmű: klasszikus meséket dolgoznak fel - legyen az folytatás, újragondolás vagy akár előzmény -, beleszőve egyéb ismert legendákat, történeteket, történelmi eseményeket. A sorozat a 38. számmal lezárásra került.

A szerző: Maria Surducan (ejtsd: Szurdukán)
Kolozsváron dolgozik, illusztrátorként és íróként. Több képregényt is írt, rajzolt, publikált, ezek közül talán a legnagyobb horderejű a "Prâslea cel Voinic şi Merele de Aur". Ennek inspirációs forrása egyértelműen az azonos című Petre Ispirescu mese, ami magyarul is megjelent, mint "Prâslea vitéz meg az aranyalmák". Viszont ez (is) egy újragondolt történet. Maria leginkább mesélőnek látja magát, és abban hisz, hogy a mesék élnek, és újra is kell őket mesélni.

A rajzoló/színező: Benczédi Anna Júlia
Gyerekkönyv illusztrátorként keresi kenyerét. Klasszikus és digitális rajzban is otthonosan mozog. Lelkes képregényolvasó, és szeretné idővel elárasztani a világot saját műveivel.

Pár szó azért essen magáról a kiadványról is, ami az "Illustrart" projekt keretében került kiadásra, a "Jazz in the Park" alap támogatásával. Korábban egy francia kiadó már lecsapott rá, náluk "Naïade" címmel futott, most pedig román és magyar nyelven jelent meg, "Știma Apelor" illetve "Vízitündér"-ként.
A vízitündérek román mitológiai alakok, amelyek a vizekért felelnek. A legenda és hit szerint minden víznek van egy saját "tündére", és az ő jóindulatán vagy akaratán múlik, hogy áradás vagy éppen aszály van. Tulajdonképpen egyfajta válasz a görög mitológia najádjaira (najaszok, naiádok, najádok...). De mi van, ha egyikük más úton szeretne járni? Ha...szerelmes lesz? A történet tulajdonképpen előzménye a már említett "Prâslea..." kötetnek, nem véletlenül kapott pár sort. Most még nem Fekete királlyal találkozunk, hanem egy vállalkozó szellemű fiatalemberrel, aki nagyon kreatív és furfangos, aki szeret segíteni az embereken, megkönnyíteni azok munkáját, de persze az sem baj, ha közben neki is csurran-cseppen valami.
Fordulatokban, mesei és mitológiai elemekben bővelkedő kis kötet, nem lehet rá panasz. A vizuális megvalósítás is gyönyörű. Akár a rajzokat nézzük, akár a színeket, egyszerűen... mesés! Szinte rajzfilmszerű élmény, a történethez illő ábrázolásokkal, elég gyorsan magával ránt. A színek pedig jól tükrözik a hangulatot, az érzéseket, tulajdonképpen mindent. (Engem a zöld és a lila árnyalatok különösen lenyűgöztek.)
Úgy "érzem", a következő kötetekben nem csak a történet folytatása érvényesül, hanem az...utánpótlás is. De bármi is legyen: nagyon várom!

Valamit nagyon tudnak a román mesélők "mostanában". Akár az említett képregények, vagy például az itthon is díjnyertes Victoria Pătrașcu: "Mesepörgettyű, öt tótágast állt mese" című (gyönyörűen illusztrált) mesés kötete is azt bizonyítja, hogy lehet, sőt, érdemes a régi mesékhez nyúlni, azokat újragondolni, újramesélni. A mese, a mesélés pontosan erről szól: mindig alakítható, az alkalomhoz, a hangulathoz, a hallgatósághoz igazítva. Merjünk mi is mesélni!